A gyermekgyógyászat intézményei Magyarországon: rövid történet
Az első pesti gyermekkórháztól a védőnői hálózatig és a szabad orvosválasztásig: hogyan jött létre az a rendszer, amelyben ma a szülők eligazodnak.
Megjelent:
Ma természetes, hogy a gyerekeket gyerekorvos látja el, hogy van védőnő, és hogy a kórházban a szülő a gyermeke mellett maradhat. Ez a rendszer azonban lassan, majdnem két évszázad alatt épült fel. Ez a rövid áttekintés nem egy intézmény története, hanem azé, hogyan lett a gyermekgyógyászatból önálló ellátás Magyarországon.
Az első gyermekkórház
A 19. század elején a beteg gyerekeket még a felnőttekkel együtt, vagy egyáltalán nem kezelték kórházban. 1839-ben Schöpf-Merei Ágost orvos Pesten megnyitotta a Pesti Szegény Gyermekkórházat, az ország első gyermekkórházát. Kicsi volt, adományokból működött, és főleg szegény családok gyermekeit fogadta.
Az 1848–49-es szabadságharc után Schöpf-Merei külföldre kényszerült; a kórház vezetését Bókay János vette át, aki évtizedeken át irányította. A Bókay név később a magyar gyermekgyógyászat egyik legismertebb neve lett.
Önálló tudomány lesz
A 19. század végére a gyermekgyógyászat az orvosképzésben is önálló tárggyá vált. Megjelentek az egyetemi gyermekklinikák, ahol a betegellátás mellett a leendő orvosokat is tanították. A gyermekorvoslás ekkor vált külön szakmává: kiderült, hogy a gyerek nem kicsinyített felnőtt, más betegségei vannak, és másként kell vele bánni.
Védőnők és anyavédelem
A csecsemőhalandóság a 20. század elején még nagyon magas volt. 1915-ben megalakult a Stefánia Szövetség, amely az anyák és csecsemők védelmét tűzte ki célul. Ebből nőtt ki a védőnői hálózat, amely ma is egyedülálló: kevés országban jár ki rendszeresen képzett szakember minden családhoz, ahol kisbaba születik.
A gyermekgyógyászok közül sokan a megelőzésért is dolgoztak. Heim Pál (1875–1929) a csecsemőgondozás egyik úttörője volt; nevét ma budapesti gyermekkórház viseli.
A 20. század második fele
A század közepétől kiépült a körzeti gyermekorvosi hálózat, a védőoltások rendje pedig kötelezővé tette több súlyos fertőző betegség elleni oltást. A kórházakban sokáig szigorú látogatási rend volt: a szülők csak meghatározott időben láthatták a gyereket.
A rendszerváltás után
1992-től a háziorvosi rendszer átalakult: a családok szabadon választhatnak háziorvost, a gyerekeknek házi gyermekorvost. Az 1997. évi CLIV. törvény, az egészségügyi törvény pedig rögzítette a betegjogokat, köztük azt is, hogy a kiskorú beteg mellett a szülő vagy más hozzátartozó a kórházban is ott lehet.
Ma tehát egy szülő ugyanabban a rendszerben mozog, amelyet ez a hosszú történet formált: védőnő, házi gyermekorvos, ügyelet, szakrendelés, kórház. Hogyan működik ez a gyakorlatban, arról a betegellátásról szóló lap szól.